....

Sziasztok!

Tudom csalódottak vagytok, hogy nem írok semmit de jelenleg nincs ihletem ehhez a történethez szóval sajnálom. É nagyon szeretek írni meg titeket is szeretlek, de itt van az év vége bee kéne húznom szóval. Értitek? Nyáron szerintem folytatni fogom:D

puszii
ALice

Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:
1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2)a logót(ami am szerintem egy pöppet béna) kirakom a blogomba.
3)a szabályzatot kirakom a blogomba.
4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7)betartom a szabályokat

Ezt a díjat Rosalice-től kaptam. Köszönet Neki!

Akiknek továbbadom:

Zsejjke

Zoli

Dónessme

a mesteremnek: Thomas Master

Csenci

Név: ALice
Becenév: Dodó, Dorothy, Alice néni, 

Lakhely, születésihely: Bp.

Magasság: 161cm
Névnap: február 6..
Foglalkozás: tanuló, amatőr vámpír, hivatásos iskola újító
Testvérek: 5(féltesók és fiúk)
Anyanyelv: magyar ( de beszélni nem tudom)
Beszélt nyelvek:  angol, japán
Gyűjtemény: könyv, barátok,

Cipőméret: 37-38
Iskola: Illyés Gyula Gimnázium és (Vámpírképző szakiskola)KSZKI
Osztály:hetedik

Kedvenc tantárgyak: angol, irodalom,és a föci ( főleg a dolgozat és a terem)
Hobbi: írás, olvasás, zenehallgatás, alvás, filmezés
Zsebpénz:  négyezeeeer!!!!xDxDxD(ezt ti nem értitek)

Kívánság:  legyek híres írónő és filmrendező AMERIKÁBAN
Álom: kopogós cipős álom :)
Szerencseszám: 18
Szeretne találkozni:Ashley Greene-vel és egy filmrendezővel
Háziállatok:van belőle öt, mindegyik fiú és mindegyik fiatalabbnálam xD

puszikahh

ALice ( Thomas MAster's student)

Agyrázkódás

Sokáig nem írtam. Hogy miért?

                                 
2010.február 23.
Az egész egy teljes átlagos napom kezdődött, azon kívül, hogy már eleve rossz előérzetem volt. Első óra néptánc. Simán ment minden .  Fáradt voltam. Második órában földrajz dolgozatot írtam. egész jól ment kijelentem. Aztán minden olyan gyorsan történt. Kivittem a dolgozatomat a tanárnak.Visszafelé igyekeztem, de megfordultam és a tanárra néztem. Evi megfogta a kezemet, hogy visszarántson, de én az utolsó pillanatban irányom felé fordultam és bumm. Ott volt a fal. Mármint ilyen tetőtéri oldal karzat. Rosszul lettem. Hányingerem volt, szédültem és baromira fájt a fejem. Óra után lementem Evivel az orvosiba. Naná, hogy akkor nem voltak benn...Anya hazavitt aztán elmentünk a háziorvoshoz aki azt mondta menjünk be a kórházba... Ott elküldtek röntgenre majd az orvos mindenféle dolgot csinált (pl.: egy lábon állás, csukott szemmel állás..stb.) ja ezeket nekem kellett csinálni. És megállapították, hogy KÖZÉPERŐS agyrázkódásom van. A nagymamám orvos, aki mellesleg abban a kórházban dolgozik szóval a rá való tekintettel hazaengedtek, de azt mondták, hogy benntartanának... Nem mehettem azon a héten suliba. Ezért anya elvitt apukámékhoz, hogy náluk legyek.

2010. február 24.
Tegnap egész sokat aludtam délután is meg este is. A délutáni azért furcsa, mert már 2 éves koromban sem aludtam du. Ma  egész furcsán éreztem magam, de összesítve jobban, mint voltam tegnap. Bár a fejemen nem látszik semmi, mármint külső sérülés belül sokkal súlyosabb volt... Ez meglepő mivel azon a falon pont egy vasrész volt...Este minden megváltozott...Apa szokásához híven elment focizni én meg otthon maradtam otthon maradtam Moncsival ( fel.) meg az öcséimmel aki már az alváshoz készülődtek. Rosszul lettem izzadtam, hidegek voltak a végtagjaim. Iszonyatosan fájt a fejem, szédültem és hányingerem volt. Moncsi felhívta a nagymamámat, hogy jöjjön el, de ő még rendelt ezért kb. este fél kilencre ért oda. Telefonon beszélt pár orvossal akik azt mondták vigyenek be a kórházba. Szóval össze cuccoltunk és bementünk. Megvizsgált az orvos, majd elküldött CT-re...Ott kiderült, hogy....hál-istennek  semmit sem találtak (pl.: belső vérzést az agyamnál, mert akkor meg kellett volna műteni...) szóval visszamentünk a kórházba (a CT egy másik kórházban volt) ahol éjszaka monitoroztak, ez ijesztően hangzik pedig nem az csak rám raktak  egy gépet ami a pulzusomat meg a saturációt(véroxigén szint) mérte. Anya, apa meg a nagymamám hazament én meg próbáltam elaludni..kár, hogy az a gép csipogott...

2010. február 25. ( megjegyzés: egyik öcsém szülinapja)
 Reggel hatkor bejött egy neurológus ( neurológia=ideggyógyászat) aki megvizsgált. Aztán bejöttek a szüleim, csak nekik aztán menni kellett dolgozni. A nagymamám amúgy is ott dolgozik szóval ő ott volt. Aztán az asszisztensével ( ő nagyon sokat segített :) elmentek megnézni egy beteget. Ez kb. 13 órakor történt. Én kicsit nagyon rosszul voltam meg szédültem, bár a fejem nem fájt annyira nagyon. Az a kis gép még mindig az ujjamra volt rakva mikor egszer csak besípolt. Nem vicc. A pulzusom leesett 47-re. Ami ájulás közeli állapot. Mikor a nagymamám végzet a beteggel én mondtam neki, hogy mindjárt elájulok szó szerint, bár addigra visszaállt a pulzusom. Na aztán kezdődött el minden. Kilenc orvos és két nővér állt a szobában ahol feküdtem és azt mondták, hogy infúzió. És az lett a történet vége, hogy jövőhéten se mehettem suliba.Anya felhívta az osztályfőnökömet még reggel, hogy kórházban vagyok alias nuku suli jövőhéten. Az osztály annyira jófej volt. Jöttek az sms-ek aztán felhívtak telefonon, csak pont vizsgáltak szemészek. Aztán beszéltem velük délután meg bejött néhány barátnőm: Evi, Juli és Noncsi. És hoztak nekem egy jobbulást plüss egeret. ( Amit azóta is mindenhova magammal cipelek). Meg elénekelték az egyik kedvenc dalomat. Ja és közben már ott volt a  másik nagymamám is. :) Este kiették az infúziót. Már nagyon fáradt voltam az eseményektől. Csakhogy éjszaka páróránként, megmérték a vérnyomásom... JA ÉS MEGMONDTÁK? HOGY NEM KÖZÉPERŐS HANEM ERŐS AGYRÁZKÓDÁSOM van.

2010 február 26.

Nem történ semmi különös. Feküdtem ettem, vérnyomást mértek, aggódtak. És olyan jó nem Kellett újabb infúzió.

2010 február 27.
Ma reggel hazaengedtek!!!!

2010 február 28.
Állandó felügyelet kell nekem. Nem: olvashatok, TV-hetek, gépezhetek, tanulhatok, zenét sem hallgathatok...nem is olyan jó így hiányozni a suliból, nem ?! Ezeket eddig se csinálhattam, amúgy meg nem csinálhatom március 3-ig.

Most már csinálhatom, de állandóan megfájdul a fejem..megyek és lefekszem.
Saját képek!

Pápá
ALice

Bocsi :)

Na újabb  bocsánat kérő bejegyzés :)
Nos akkor, kezdem a rossz hírrel: megint nem lesz egy ideig friss, mert lecsökkentették a gépezési időm, és tanulnom kell NAGYON NAGYON sokat...szóval bocsi...
a jó hír, hogy ha hozok frisst akkor megpróbálom hosszabbra. :) Bocsi ha nem fog menni, de inkább írom örömmel jobbat , de kevesebbet, mint szenvedéssel rosszat. de hosszút :) 
na ennyi lenne lánykák :)
majd jelentkezem :) puxxi

ALice

10.fejezet - Sült Alaszka! Kösz nem kérek!

(Bella)

A papírok úgy hullottak ki a kezemből, mintha egy tornádó jött volna.
- Emmett! – kiáltottam majd odarohantam megölelni.
Karjaiba zárt és felnevetett.
- Mi az cicus? Hiányzott Emmett bácsi? – jaj ez a nagy mamlasz, sose fogy ki a humorból? De mit kereshet itt? Ezt meg is kérdeztem tőle.

- Tudod kedvenc hugicám, hiányoztál, másrészt meg fontos leveled jött - magasra emelte a kezét nehogy elérjem. Ölbe tett kézzel duzzogtam.

Mire mókamesterünk, leemelte a kezét és mellém térdelt én meg örömtől ittasan, kikaptam a levelet a kezéből. Arcán meglepettség tükröződött.

- Azt hiszem sokkal jobb színésznő lettem - vigyorogtam rá. Majd el kezdtem kibontogatni a levelet. Tudni illik az egyetemről jött.

Kedves Isabella Marie Swan!

Ön másodikos hallgatónk az év novemberének 2. napján bejelentette, hogy Európában folytatja tanulmányait, ezzel elhagyva iskolánkat. Viszont szobatársától, hallottuk, hogy ön mennyire szépen énekel, ezért felkérnénk, hogy énekeljen a december  12-én tartandó karácsonyi bálon.
UI,: hozhat magával 5 embert + a fellépőket

Tisztelettel: dr. Thomas Ow
 Kelt: 2006. november 31.  

Közben észre se vettem, de Emmett úriember módjára elkezdte felszedni a papírjaimat. Azon gondolkoztam, hogy miért Emmett jött. Nem mintha nem örülnék neki, csak csodálom, hogy Alice  nem akart jönni. Vagy csak nem tud róla, bár valljuk be: Miről nem tud Alice?

-         Köszönöm -  mondtam, mikor átnyújtotta a papírokat. Emmettből feltört a nevetés.

-         Dalszövegek? Kották? – gúnyolódik. Mintha egy kicsit elgondolkodott volna, megfigyeltem, hogy a teste szimmetrikus. 

Ez most hülyén hangzik, de akkor is. Lehetne klóónozni. Valaki kopogott.

-         Igen? Gyere be. - feleltem.

-         Szia Bella. Emmett. – biccentett Jane. Szóval ismerik egymást.

-         Jane emlékszel, hogy említettél pár lányt, akik szívesen… - nem hagyta, hogy befejezzem, közbevágott.

-         Netty, Jasmine és May? Ja meg ÉN.  Tudod, szívesen segítünk. Ők azelőtt egy banda voltak. Csak egy vámpír megtámadta őket… és a szokásos sztori. – bólintottam, majd Emmettre néztem.

-         Emmett? Foglalnál hat repülőjegyet Alaszkába? Utazunk!!!

-         Te vagy az én hugicám! – majd előkapta a mobilját.

Elindultam é s Jane jött utánam.

Alig várom, hogy láthassam a családom, hihetetlen, azóta nem láttam őket mióta Edward meg Tanya, összejöttek. Kirázott a hideg.

-         Min gondolkozol?  - kérdezte Jane.

-         Csak a hülye férfiakon.

-         Azokon sokat lehet – helyeselt. Mi? Szóval Jane-t kikosarazták. A hülye férfiak…

Az út további részén nem beszélgettünk, de odaértünk May-ékhez. Két vörös hajú lány volt ott és Netty akinek, fekete haja volt.

- Sziasztok. Ő itt Bella! Bella ők itt Netty, Jasmine és May! – egyesével bemutatott neki majd elmondta mi a teendő, mindenki elindult pakolni. Most már csak egy dolog volt hátra : Felix.

Kreatív Blogger^^

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Köszönöm szépen Rosalicenek ;) És Rami14-nek aki mint kiderült titkos olvasóm :) azért remélem néha majd megdobsz egy komival Rami ;)

1.Imádok írni, olvasni :)
2. Hatalmas USA fan vagyok, ja és aki nem jött volna rá Twilight és Ashley Greene fan is :D
3. Van 5 testvérem, mindegyik fiú :)
4. Író illetve filmrendező szeretnék lenni
5. Imádom az új sulimat, barátaimat
6. Amerikában akarok élni
7.Alapvetően kedves vagyok, kivéve a bunkókkal :)


És akiknek tovább küldöm :) ( bocs, de ugyanazoknak küldöm kiknek a ásik blogomban küldtem :)

1. Zolinak :) www.zoliusa.blogspot.com
2.Dórinak :) www.remeges-donessme.blogspot.com
3. Rosalice www.onemorechance-rosalice.blogspot.com
4.Drusilla  www.drusilla1985.blogspot.com
5. Juli www.julimyblog.blogspot.com
6. Ladynek http://robstenfanfiction.blogspot.com/
7. TuNi http://tuni-starlight.blogspot.com/.

Köszönöm szépen mégegyszer ;)

ALice

9.fejezet: A látogaató

(Bella)

Kimentem a fürdőbe. Elgondolkoztam a Felix-szel való együttlétemen. Én nem akartam. Mintha valaki más irányítaná a testem, és én ezt nem értem. Mostanában annyira más lettem. Mintha a régi Bella, teljesen eltűnt volna és egy másik ismeretlen lélek. Heidi nem hagyta, nyugodni kedélyeimet. Folyton azon járt az eszem, mi fog történni… mit tettem? De a legfontosabb kérdés ez volt: Mit fogok tenni?
Az idő során, azaz egy nap alatt írtam nagyon sok dalt. Tulajdon képen tizet vagy tizenkettőt. A vámpírnak elméletileg nem zuhanyozni. De akkor is jól esik, éppen ezért beálltam a zuhany alá. Rájöttem, hogy nem hoztam be magammal ruhát. Kiváló. Mondhatom ügyes vagy Bella. Magamra csavartam a fehér törülközőt, és kimentem. Felix nem volt sehol. Mi csoda?! Neki csak erre kellettem?! Mégis mit képzel ez magáról, hogy… Mindegy nem akarom felhúzni magam. Abból egy olyan dal születne, hogy: Bunkók a férfiak, bunkó az összes, Felix csak kihasznált, de majd mikor kibabrál…
Mondhatom elég szörnyű, lenne… Magamra kaptam egy szürke csőgatyát, egy lila blúzt és felhúztam magamra egy lila magas sarkút. Elgondolkoztam, mit kezdhetnék a hajammal. Végül egy laza copf mellett döntöttem. Most jöhet a smink és kész is vagyok. Mivel a természetesség oldalán álok, csak egy kis szempilla spirált és szájfényt vittem fel magamra. Egész természetes. Olyan jó volt mikor Alice-szel készültünk a bálra.  Annyira hiányzik, talán ha felhívnám.
Csendben gyalogoltam egy folyosón. Azt hallottam Jane-től, hogy van egy zongora az egyik teremben. A kezemben a kottáim és a dalszövegeim voltak. Imádok zongorázni meg gitározni. És tudok is. Még akkor tanultam meg mikor… na mindegy, akkor. Semmilyen neszt nem hallottam a hátam mögül, de valaki kiütötte a kezemből a kottákat. A kis bunkó.

-         Bocsi, én tényleg nem akartam. – szabadkozott, a vörös hajú lány, miután segített összeszedni a dolgaimat.

-         May Volturi – nyújtotta ki a kezét.

-         Bella Swan – ráztam meg én. Mármint a kezét.

-         Hova mész? – kérdezte barátságosan. Igazán szimpatikus volt nekem ez a lány.

-         Csak azt a termet keresem ahol az a régi zongora, van – kérdően nézett rám, majd a felismerés ránca futott át az arcán.

-         Tudom, mit keresel. – és elkezdett egy hosszú folyosón elvezetni a titokzatos szobába. Egy nagy faajtó előtt megálltunk és csak bámultam, mikor kinyitottam az ajtt egy olyan személy várt rám, akire nem számítottam…